/DaWiz/ Itt az alulhangolt törp meg a borongós varázsló, Már izzanak a szemek harci doboktól parázslón. A kisszobából nyomja, még csak ki sem áll a garázsból, Olyan szöveget harácsol, hogy nincs az a varázstoll... Hallat most magáról, olyan érzelmet palástol, Mely eltép minden izmot eredésig tapadástól. Nem kellenek nagy szavak, dorombol magától, Egy álkemény ballada csak durungoknak áll jól. A parás doboztrollokat kiszúrjuk kapásból, Így marad a környékünk mentes a marástól. Karcol még a fényszablya, nincs engedély a Tanácstól, Úgy sokkol minden rész, mint a Rém rendes családból. Fotogének vagyunk, de nem villantunk plakátról, Csak kitekintünk néha életünk vakablakából. Összefuthatsz velünk akármikor, akárhol, Mert függetlenek vagyunk a nap bármely szakától. Ez egy méretes hatás-roll, kéretlen és váratlan, De nem ígérte senki, hogy minden ütem vágatlan. ref.: Ketten álarc mögött, mint Cage meg Travolta, Ne haragudj már meg, ha sok időd elrabolta! Májkot a marokba, lángot a plafonra, Ki ovirap-ért jött, az most üljön le a sarokba! /SMF/ Mit hittél? Mi ez? Mire vártál, skac? Ez a kombó nem az, akin te átláthatsz. Farkasok vagyunk, mégis két bárányt kapsz, Hogy a lenyúzott bőrökre ráránthass. Jól ismert személyek, nem gyávák, kemények, Hallhatod őket, köszönd nekünk, a zenének! Karakter temérdek, az érzelem kevés, Ha a sorok mögé látsz, értelmes az egész. A tudatunk tudatosan meghasad, Elsimítok mindent, csak Peti, adj egy glettvasat! Gyilkosság! A vérnyomás felszalad, De attól még DaWiz meg SMF megmarad. Ez nem kamu, mint a sok pletykalap, Ha figyelsz, az igazit felismered egy perc alatt. Nekünk nem megy, de te embereld meg magad! Mi állatokká változunk, csak kell hozzá egy alap. Felvesszük a maszkot, mint Jim Carrey, Minden egyes megruházott avatár filmbeli. Az egész alkotás egy kurva szerepjáték, Ha nem vágod, egy lapáttal teszek rá még. ref. 2x

/DaWiz/ Tudom, gyűröttek a lapok, és szegényes a borító, Egy bestsellerhez képest pedig a különbség ordító. Az ajánló lemaradt, karc is akad néhány, Talán kárpótol a tudat, hogy nincsen másik példány. Támasztottam széket, sok vetítőt megemeltem, És dobtak fel polcra, mikor akadt egy jobb helyettem. De nyitott könyv vagyok, a kétely megalapozott, Csak az érti a lényeget, ki nem csak belelapozott. Pár oldalt kitépnék, de így egész a történet, Minden betűt olvasva sem kaphatsz komplett körképet. Olvass egy réten, vagy egy puha párna fölött, A megfejtés ott marad mélyen, a sorok között. Ha a füledre támaszkodsz, és érdekelnek részletek, Kivonatolva ugyan, de hangoskönyvben is létezem. Bár hibádzik sok ékezet, vagy néhány mondatszerkezet, Talán adtam pár szót, mit őriz egy emlékezet. ref.: /Ellie/ Átértékelsz mindent talán, mikor egy érzés rád talál. Mit hagytál az élet asztalán? Gondold végig, ha már Semmi nincs, amiért küzdenél. Te döntsd el, mennyit ér. Lehangoló dalod, mondd, miért zenél? Mit adnál fel célodért? /Ellie/ A sors keze által megkomponálva, A végzet ujjaival lezongorázva E fatalista harmoniát téren és időn át, Kicsavarta az életet, mint szél a kitört fát. Mindent megtettem, de látom, hogy hiába, Beskatulyáztatok, hát miért fojtanám piába? Lesz-e maradandó vagy csak lábnyom a homokban, Mit elmoshat az idő teljesen vagy nyomokban. ref. /SMF/ Fehérre meszelt falakon voltam anno divat, De még ma is ott vagyok valahol, kérdezd a nagyidat! Igaz, elrongyolódtam az évek alatt, de megvagyok, Meg se fordult a fejemben, hogy mindennel felhagyok. Pedig a szemtelenek helyett annyiszor kaptam, A légycsapó se rendítette meg soha a szorgalmam. Hallottam unokáid bizonytalan lépteit, Arra lettem figyelmes, hogy a rojtjaimat tépkedik. Függő vagyok, igen, függök a szögektől, Ha elengednek, zuhanok, testem puha szövetből. Ezért nem fáj a landolás, de filózom, Visszaakasztanak-e, vagy majd kukában kínlódom. Ahogy rápillantok a fekete-fehér képekre, Mosolygva látom: még a háttérbe se férek be. Nagy a család, de nincs olyan, hogy túl nagy, Addig nem értékeled igazán, ameddig csak 20 vagy. ref.

/SMF/ Már a lábam is lejártam, de megyek, amíg tudok, Bujkálok, meg futok, nem kap el a kék szutyok. Odakint zord lett az idő, a lelkemben még zordabb, Egy kiadós zápor kell az ingemen lévő vérfoltnak. A fejed nem én, hanem egy balta felezi meg, Dekázok vele egy párat, aztán mosom kezeimet. Minek erőltetni ezt a felesleges hajszát? Nem csináltam semmit, csak egy kicsit... egy szajhát. Nem heccelek, csak metszelek, és úgy is gondolom, Profi vagyok, én már csuklóból és csak rutinból tolom. Ez volt a századik áldozat, már nem vágom az elsőt, Ha nem lenne a seggemben a jard, bontanék egy pezsgőt. Ez a szólás, meg szúrás szabadsága, Szar a hűvösön, ha melegem van, megyek Alaszkába. DaWiz nyomozó szerintem azt se tudja, ki vagyok, Azt se tudja, hol vagyok. Ember, ehhez igazodj! ref.: /SMF/ A kivétel megerősíti a szabályt, Kitalálok valamit, mert a fejembe' sose szar állt. Olyan helyen élek majd, ahol még a fű se nő, Mer' úgy lepattanok, mint Shaquille O'Neal-nak a büntető... /DaWiz/ ...személyesen én leszek, már utad tovább nem vezet, Eltöröllek nyom nélkül, megköszöni a környezet. Jól számold meg a perceket, mert az utolsó közeleg, A börtönt megúszhattad, de nem fogod a kötelet. /DaWiz/ Ma éjjel nem vagyok zsaru, ez már személyes ügy, Nincs jelvény, nincs bíró, még ma bevégezzük. Már nem a törvényt szolgálom, a véred az, mi kell nekem, A nőkkel már elbánsz, most gyere, állj ki ellenem! Minek kutatnálak? Elárul gyávaságod bűze, Elméd minden fóbiája, mely a végtelenig űzne. Fuss... ott leszek előtted egy lépéssel, Magad hozod hátrányba, hol nem érsz semmit két késsel. Nem lesz esküdtszék, sem jól öltözött ügyvédek, Ott hibáztad csak el, hogy engem néztél hülyének. Nincs enyhítő körülmény, sem apelláta, Nejlonzsákban végzed majd, nem cellában. Tökéletes bűntény helyett tökéletes balek, Egy töltény a forgótárban - beindul a matek. Tudom, szépen énekel, ki a vérében térdepel, De jogodban áll befogni, mert rohadtul nem érdekel. ref. 2x

/SMF/ Az ajtón kilépek, nincsenek fények, Sötétben fogantam, ezért nem félek. Kitágult pupillákkal körbe nézek, Üres tekintettel társul a lélek. Az emberek bambák, ez már nem élet, A lebegés is szar, inkább nem tépek. Rabszolga vagy, nem lehet véleményed, A dobhártya beszakad, ha durván beszélek. Egyre nehezebb, mégse' kaptam sérvet, De nem tudom legyőzni az idegességet. Szegényebbek a gazdagok és szépek, A szíved üresebb, ha jobban tele a széfed. Közel vagy, de messze hallom a lépted, Mert ahová tartasz, az egy másik véglet. Az út végén eltaposnak, mint egy férget, Már késő lesz, mire az agyad felébred. Ref.: Fantom a szív, mi semerre nem hajt, Fantom a kérdés, mi magának megtart, Fantom a perc, mi elmúlik nyomtalan, Fantom a hely, hol magad vagy hontalan. Fantom a végtag, mi segítséget nyújt, Fantom az érzés, mely magától múlt, Fantom vagyok én is, ez súgja az út, Mert fantom az ember, ki maszk mögé bújt. /DaWiz/ Emberből eszköz, eszközből érték, Értékből emlék, emlékből fénykép... Vérből szivárvány, min utazol az égig, Látom, mi zajlik, mert hátul álltam végig. Enyém marad minden, mit nem vehetsz meg soha, Én sajnálom helyetted, hogy a lelked adtad oda. Minden tettel mástól vettél el éveket, Szerintem árulás, te nevezd csak életnek. A sírás nem távoli, éber lett az álom, Tölts vissza HP-t, mint a Far Cry 3... Nem kell a nagy szó, van belőle temérdek, Szócséplés ez is, csak én csúfolom zenének. Nem érdekel az, hogy mások ebből megélnek, Nem játszom, hogy élvezem, nem kérem, hogy egyék meg. Ha úgy érzed, így kell, mert sikerhez lendít, Úgy kapcsold ki a trekkem, mert nem értettél semmit. Ref. 2x

ref.: Előre hajt, mikor árad a szó, Mikor állat a show, mikor nálam a flow. Az hajt előre, az hajt előre, Az hajt előre, mikor nálam a flow. (2x) /SMF/ Az hajt előre, mikor érzem, hogy szeretnek, Mikor érzem, hogy valaki vagyok, tőlem lelkesebbek. A színpadon az izgalom, a füleknek nincs irgalom, Beindít az ütem, ezt továbbra sem firtatom. Mindig megmozgat, mikor látom, hogy haladok, Mikor nem fűbe harapok, mikor nyitják a sörcsapot. Ugyanúgy élem meg a sikert, mint bárki, Mikor vágom, hogy kell a legnagyobb szarból kimászni. Felpörget, mikor a Batman gyűjteményem bővül, Mikor belegondolok abba, hogy kit veszek el nőül. Hajt, ha piával csapjuk szét az agyunkat, És a drognak azt tudom mondani: céltalan út vagy. Az hajt előre, mikor elismerik a flow-mat, Mikor szabad teret adnak a bennem rejlő szónak. Mikor valaki behív egy feat-re, köszi **on! Idegenben is megvillantom a kreativitásom. ref. /DaWiz/ Az hajt előre, mikor álarc mögé bújok, Mikor ott állok a mic mögött, és van, ki velem ujjong. Felpezsdít az is, ha együtt nyomjuk el a refrént, Ha visszatapsolsz a végén, mert úgy érzed, hogy kell még. Az hajt előre, ha rosszal keverem a rövidet, Kiadós az inger, nincs olyan út, hogy rövidebb. Inspirál, ha átlátom mindazt, amit megtettem, Még önmagam vagyok, mert nem engedtem az elvekben. Az hajt előre, hogyha lázadóként élek, Mikor hátul száll a kaller, és épp lejárt a bérlet. Mikor úgy zárok egy évet, hogy nem fogadtam meg semmit, Mikor nem veszek be olyat, mi az érzéseken enyhít. Mikor sikerül egy új trekk, beletemetve a gondok, Mikor megtalál egy zeném, és átjön, amit mondok. Mikor levágod a cinizmust, azt érzed, amit én, Mert akit nem hajt semmi, tudod, az már alig él. Jé! ref. 2x

/DaWiz/ Ne halmozd a lóvét, mert abból elég sosem lesz, Lemaradsz a lényegről, úgy pedig csak te veszthetsz. Ha tetszik egy lány, egyszerűen lépj oda, Mert elmúlik az alkalom, elbukik, aki tétova. A pillanatot éld át, ami volt, már nem számít, Menjen, minek menni kell, jöjjön, ami rád vár még. Ami fontos, megmarad, mit feladtál, az elkísér, Tartsd magad az elvhez, hogy befejezd, mit elkezdtél. Csak te vagy rá képes, az idő nem old meg semmit, Telik, ahogy szokása, mindig újabb ajtót megnyit. Ne őrizd a haragot, de emlékezz a szíveddel, Hogy ne tűnjön el soha, miben valójában hinned kell. Tudni fogod, amíg a hang az agyadig felkúszik, Hogy minden jó és rossz attól értékes, hogy elmúlik. Fel a fejjel, fel a szóval, fel a kézzel, fel az égig... Ez a te játékod, emberként vidd hát végig. ref.: Ébredj... eszmélj... ismerd fel! (Gyerünk) Vázold... újítsd... vállald fel! (Most) Töltődj... szólalj... lázadj fel! (Végre) Lobbantsd... áldozd... támadj fel! /SMF/ Fel a fejjel, amikor basztat a főnök, Tiszta kóma vagy hétfőn reggel, de fel kell, hogy töltődj! Fel a fejjel, amikor az asszony nyavalyog, Ne foglalkozz vele, ilyenkor csak magaddal tanakodj! Fel a fejjel, amikor a söröd kiborul, A pálinkádhoz ezek után arányosan viszonyulj! Fel a fejjel, amikor a zsebed kietlen, Valódi vagyonod legyen helyette a szívedben! Fel a fejjel, amikor seggfej a testvéred, Viseld el, mert te se vagy olyan, aki soha nem téved. Fel a fejjel, amikor rájössz, hogy átvertek, Te is csináltál már ilyet, ne játszd meg az álszentet! Fel a fejjel, amikor az anyád aggódik, Csak örülj, amíg így van, mert nem tudod, mi adódik. Fel a fejjel, amikor ezt a dalt hallgatod, Gondolj végig mindent, és sose legyen szar napod! ref. /DaWiz/ Fel a fejjel, haver, senkinek nem megy elsőre, Az veszít csak igazán, aki belerúg egy kezdőbe. Ennél te jobb vagy, hát légy igényes magaddal, Ne pótold a tetteket félig édes szavakkal. Gondolod, hogy hibás vagy, mert elrontasz bármit? Mind azok vagyunk, másképp nem volnánk itt. A gyenge hárít mindent, te csak emeld fel a fejed, Ismerd fel az esélyt, és tedd meg, amit lehet. Ja... /SMF/ Fel a fejjel, amikor edzel, és nem látszik, A kitartásod többet ér, a szteroid csak fellázít. Fel a fejjel, mikor nem iszol és bebaszol, Mert nem fáj a fejed másnap, és nem hánysz ki a teraszról. Fel a fejjel, amikor írnál, de nem megy, Kirobban belőled minden, csak tégy a lelkedben rendet! Fel a fejjel, mikor nem te vagy a legjobb, Csináld szívből, amit szeretsz, és hidd el, hogy ez is feldob! ref.

SMF: Remeg a szemhéjam, összeroskadva állok, Hirtelen sötét lesz minden, mégis valamit látok. Újjászülettem egy kedves játékbabában, Gyilkos az ösztön, mindig árnyékban álltam. Kék szemeim elbűvölnek téged, Andy, Úgy szeretnék ezentúl a legjobb barátod lenni. Sátáni kacajjal gyermekként támadok, Nem vagyok ura magamnak, pszichopata állapot. Közeledek, vigyázz! Kis barátom, félned kell, Soha nem bánok óvatosan a késekkel. Csak szabdalok, az áldozat andalog, Amíg nem végeztem vele, addig egy átkozott rab vagyok. A létezésemhez releváns vagy, A torkodon vágást a beretvám hagy. Kiszállok a játékból, nincs mese, Tudod, hogy nincs esélyed, ismerd be! Ragyogó, ártatlan babaarcom megtéveszt. (3x) DaWiz: Lépj be a szentélybe, hogy mesterednek ott szólíts, Vagy nem marad más belőled, csak köpeny meg egy Kozsó-tincs. Ne is reméld, Jedi, hogy a végsőkig nem megyünk el, Ne untass halálra egy szánalmas elmetrükkel. Egy sem él már abból, aki ellenem vétkezhetett, A nevemet kimondva hagy el az utolsó lélegzeted. Érzed, hogy ez vérre megy, de hiába sérelmezed, Az én utam járod, vagy elkél egy végrendelet. Az elődöd is tévedett, mikor lebecsülte hatalmam, Át próbált állítani, de a Sith sötét ura maradtam. Nem hiszek a szavadban, a haragodat akarom, Ott fortyog bent a dühöd, engedd végre szabadon! Érezned kell magadon, ne harcolj ellenne, Mi lehetnék a Galaxis legpusztítóbb fegyvere. A lelki béke hazugság, csak a szenvedély létezik, Nincs egyensúly az Erőben, a gyengék ezt csak képzelik.

/DaWiz/ Mondd, hol van, amit egykor kergettem én? Lefeslett remény maradt csak a nyelvem hegyén. Kimondani? Ugyan! Az elrettentené, De míg a mellemben lég, elmarad a fegyverletét. Amit láttam, az már biztosan a szemembe ég, Szóval ne érvelj még mellé, hogy legyek kemény. Kevés a jótétemény, ha már a lelked szegény, Kezek a jó ég felé, ez marad csak kezdemény. Mert, ha nincs szenvedély, úgy a peremen élsz, Bámulod a létezést, de nem veszel részt. Bizony lesz majd úgy, hogy a fele se tré...fa, Akkor a reppé lesz a szerep meg a feleseké... ma. A szerencse mindig csak a keveseké... ha! De a becsület az ritkábban a neveseké... ja. Mondd, hol van, amit tehetnénk a szeretetért? Tudom, sírni lehet rajta, de csak nevetek én. /T'Boy/ Mikor lesz már úgy, ahogy én akarom? Be vagyok zárva, a falat is szétkaparom. Az idegeim állapota tré ma nagyon, De lesz ez még így se' majd egy szép tavaszon. Minden nap számomra egy fél maraton, Lefutom, mert nyomomban a rémhatalom. A végén egy új rajt, nem cél van, ahogy Várná az ember, ezért zaklatott. Hogy süllyedtek idáig a létalapok? Nem digitális technika, ez még analóg. Lehetetlen élni, a nép agyhalott, A tudatának határán csak épp andalog. Jobb, ha azt hiszitek, hogy még vak vagyok, Úgy is, hogy bennem már rég nap ragyog. Nem hódolok nektek, merész maradok, Mint gyémántok között a nyers széndarabok. /SMF/ Kérdések vannak, de egy válasz sincsen, Aki tudja, halott, vagy rohad már a sitten. Szavakkal nem felel, csak a fej egy biccen, Túl komolyak az emberek, nem nevetnek viccen. Miért keresed a megoldást, ha magad sem érted? Jobb, ha nem tudsz semmit, csak így lehet reményed. Akkorák a gondok, ahogyan megéled, A pokol felé halad, ki az úton eltéved. Nem leszek merev, mint a sztárok a klipben, Én pánikbetegként is lazán állok a szirten. Ugyanabban hiszek, miben korábban hittem, Miért lenne ez másképp? Full az alázat itt benn. Minél puhább vagy, az élet annál keményebb, Ha dörzsölt akarsz lenni, más útra kell lépned. Miért adnád fel a célodat, ha ezzel eléred? Az eltiport bárány után a farkas feléled.